Ritka pillanatok egyike I.

2006

helyspecifikus fényinstalláció (fémház, izzólámpa, kábelek, acéldrót, trafó)
BTM / Fővárosi Képtár − Kiscelli Múzeum, Templomtér

Az egykori trinitárius templom, jelenleg kiállítótérként funkcionáló, hatalmas belső terébe befüggesztett világító modell.
A befogadó tér kicsinyített, „üreges” mása a benne elhelyezett erős fényű világítótest révén
egyben központi fényforrásként is szolgál.
Az élei, valamint az ablakai, pillérei és boltívei mentén áttört makettlámpából kivetülő, gigantikussá növelt fénystruktúra
követi a belsőtér építészeti szerkezetét. A légmozgás okozta finom „elcsúszások” a valós tégla- és a virtuális
fényarchitektúra között, a „szellemképessé” váló látvány, a templomhajó megingó „fedélzete” elbizonytalanítják a tér és
időérzékelést, s elindítják a legalább ennyire érzéki, s ugyanakkor nehezen megfogható emlékképek beúszását.
A kiscelli-térberendezés egymással is összefüggő, egymás hatását kiegészítő műegyüttesének további tagjai:
Kapu; Mint otthon, A; Könyvespolc; Az idő legújabb cáfolata.

Az idő legújabb cáfolata

2006

fényinstalláció (diavetítő, óra, kondenzorlencse, tükrök, állványok)
990 × 300 × 200 cm, (Irokéz Gyűjtemény, BTM / Fővárosi Képtár − Kiscelli Múzeum, Templomtér, Budapest, 2006

Mint otthon, A

2006

videóinstalláció (projekció, vakolatlan téglafalfelület)
120 × 180 cm BTM / Fővárosi Képtár − Kiscelli Múzeum, Templomtér, 2006

„Ablaknyitás” a falon egy többszörösen rétegzett látvánnyal. Az ablakon keresztül rögzített „rétegek”
a kifelénézés sorrendjében: növényzetmintás áttört-áttetsző, szélmozgatta függöny; nyitott ablak;
park; ködgomolygás.

1-12

2005

könyvinstalláció (óra, könyvek, számozott papírcsíkok, fapolc, óra, lámpa), 110 × 30 × 20 cm
(Irokéz Gyűjtemény), acb Kortárs Művészeti Galéria, 2005
Az idő legújabb cáfolata. Kortárs magyar műalkotások az Irokéz Gyűjteményből 1988−2008, 
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2008

A gondolat formája

2001

hanginstalláció
fa, szövet, kábelek, 2 db erősítő, 8 db hangszóró, számítógép, kilőtt és

a becsapódó nyílvesszők hangjai, 180 × 1500 × 110 cm

(Magyar Nemzeti Galéria), Ludwig Múzeum − Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest, 2001

Süketszoba

1999−2008

hanginstalláció (hangszórók, CD -lejátszó, kábelek, környezeti zajok) 
változó méret, (Irokéz Gyűjtemény)
Kunst der neunziger Jahre in Ungarn. Akademie der Künste, Berlin (D), 1999
 

Filofónia I.

1999

hanginstalláció (2 db orsós magnó, 2 db sztereo hangfal, 200 × 150 × 30 cm
a végtelenített felvételeken ugyanazt a számot − az egyiken az „Egy”-et, a másikon pedig a „Kettő”-t − ismételgető hang),
Ernst Múzeum, Budapest, 2010

Egy nap

1999

számítógépszalag, szövés, 120 × 130 cm
Ernst Múzeum, Budapest, 2010 

Ventilláció

1998

videóinstalláció (ventilátor, drapéria, videoprojektor) Collegium Hungaricum / Haus Ungarn, Berlin (D), 2001
Kísérlet egy valós jelenség és a vetített képe közötti egyidejű „látványinterferencia” előállítására:
1. lépés: Egy súrlófénnyel megvilágított fehér vászon, ventilátorral keltett hullámmozgásának, redőződésének
„dokumentálása” filmen.
2. lépés: A filmre rögzített jelenség levetítése ugyanarra a vászonra mint vetítőfelületre. A fényforrás most a projektor,
a vásznat pedig továbbra is meghullámoztatja a ventilátor általkeltett légmozgás. A (vetített) kép, illetve mozgás így önmagával
− tehát a valóság a leképezett valósággal − lép interferenciába. Azonban ez is csak látszat: „a lepedő valóságos, a
rávetített kép illúzió, tehát az interferencia is csak illúzió.”

A hold túlsó oldala

1997

installáció (ácsolt faszék, dominók, monitor, videókamera), változó méret (Paksi Képtár)
BTM / Fővárosi Képtár − Kiscelli Múzeum, Templomtér / Budapest, 1997

Egy kamera folyamatosan veszi és az alatta lévő monitorra továbbítja az előtte álló faszék képét.
A külső szemlélő lát(hat)ja, hogy nem azt „közvetíti”, ami van, hanem csak azt, ami látszik.
A szék dominókból kirakott, hosszan elnyúló tárgyárnyéka a „mindent látó média” számára láthatatlan.
A kamera közvetít és szelektál, korlátozza és szabályozza a valóság érzéki megtapasztalását,
s így nem is helyettesítheti azt (lásd „médiakritika”).