Átjáró II.

1993

200 × 100 × 0,5 cm-es vaslemez,
(Kortárs Művészeti Múzeum − Ludwig Múzem, Budapest)
Liget Galéria, Budapest, 1993

A bünetőeljárás kommentárja

1993

faajtó, 2 db könyv, periszkóp, 200 × 110 × 60 cm
A gondolat formái II., Óbudai Társaskör Galéria, Budapest, 1993

Agitátor

1993

akusztikus installáció (orsós magnó, 2 db mikrofon, erősítő, 2 db hangfal, állványok, kábelek, magnószalag,
utcazaj, japán akácfa)

POLIFÓNIA. A Soros Alapítvány Kortárs Művészeti Központ − Budapest éves kiállítása 1993,
(Rottenbiller utca, Damjanich utca sarka, Budapest, 1993. nov. 19., 12:00−14:30)

Leírás:
A fent megjelölt helyen, az utcán egy fa mellé, állványra helyezett magnót tettem, a két mikrofont pedig egymástól
minél távolabbra, a járdára helyeztem. A szerkezet az utca zajait, hangtörténéseit rögzítette.
Az összeragasztott végtelenített szalagot úgy fűztem be a magnóba, hogy az átérje a fa törzsét is,
majd egy alumíniumfólia darabbal letakartam a magnó törlőfejét. Ezzel a két művelettel a szerkezet
elméletileg végtelen mennyiségű hanginformációt volt képes rögzíteni és tárolni.
Az erősítő és a két hangfal az esemény nyomon követhetőségét szolgálta.

A cselekménynek tehát három „szereplője” van:
1. a hangrögzítő szerkezet, mely az idő befagyasztására tesz kísérletet,
2. a japán akácfa, mely a szerkezet ellen dolgozva a magnószalag hangrögzítő felületét
addig koptatta, míg az el nem tűnik, valamint
3. az utca hangtörténései.

Az esemény végét a szerkezet elhallgatása jelezte, vagyis a múlt reprodukálhatatlanná
és a jövő dokumentálhatatlanná vált.

Tanácsadó

1993

öntött- és kovácsoltvas szék, juharfa, 600 × 60 × 70 cm
Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep Dunaújváros, Szoborpark, Dunaújváros, 1993

Ösvény

1993

183 db fakocka két juharfa között
A Palme-ház előtt… − Szabadtéri szoborkiállítás
Műcsarnok, Palme-ház, Budapest, 1993

A vesztes érvei

1993

hanginstalláció (üres fürdőmedence, pallóhíd, hangfalak,
kazettás magnó, erősítő, lassított emberi beszéd) „Török” fürdő (Malom-tó) Budapest, 1996
A kiállítótérként is funkcionáló régi fürdőépület, „kiszáradt” medencéje felett deszkákból összeeszkábált, hangfalakkal
aláaknázott „pallóhíd” vezet át. Az építmény farönkalátámasztásaira,
a beélesített robbanószerkezetek, dinamitrudak helyett szinte az érthetetlenségig lelassított beszédet, mormogó-dörmögő hangokat sugárzó hangfalak vannak felerősítve.